A blog nem fejeződik be, Becky továbbra is éli kusza életét...
Ugyan ezt a történetet (és remélhetőleg a folytatást) megtalálod a : www.beckyslifewithonedirection.blogspot.com oldalon.
Megértésedet köszönöm!
xoxo Reks.
FIGYELEM! EBBEN A RÉSZBEN EGY ÚJ DOLOG IS FELTŰNIK! A ,,NIALL SZEMSZÖGE" CÍMŰ RÉSZBEN MÁR NEM BECKY MESÉLI EL A TÖRTÉNETET!! (csak annak szólt aki nem tudja)
Hasító fájdolmat éreztem, mely hamarosan átváltott szúró, végül pedig elviselhetetlen feszítő érzéssé. A fekete térben először csak pontok, aztán kisebb képek jelentek meg összefüggéstelenül. Magam körül óriási űrt éreztem. Újra és újra emlékek villantak fel előttem. Láttam amikor Niall az XFaktor miatt elutazott, utána a Jackkel való szakításomat, később pedig a villában rendezett bulit. Aztán hirtelen minden eltűnt.
- Becky... - suttogták - Becky nyisd már ki végre a szemed! - kiabálták körülöttem.
Egyre inkább elszürkült a sötét háttér. Végre kirajzolódott a mellettem térdelő Niall alakja. Hamarosan már mindent tisztán láttam.
- Iszonyúan fáj a fejem - hangzott fel az első szavam.
- Végre, annyira aggódtam - ölelt magához.
- Mi történt?
- Óriási koppanást hallottam. Felrohantam és itt találtalak. Körülbelül 30 perce történhetett. Azt hiszem jobb lenne, ha most lefeküdnél. Mire emlékszel?
- Sajnos az eltelt fél óra előtt mindenre - mondtam.
Már nagyon hiányzott a meleg ágy. Reménykedtem egy szép álomban és abban, hogy holnap közlik, minden csak az alkohol hatása. Valahol a lelkem mélyén még bíztam ebben, holott pontosan tudtam az igazat: Harry csókolózott Nicolelal.
- Jól vagy? Nem szédülsz? Ha akarod bekísérlek!
- Nem kell köszi. Csak,hogy tudd, nekem többé nincs 1D. Ezentúl csak Niall, Zayn, Liam és Louis létezik, akik jó barátaim.
A szőke srác erre csak egyet bólintott, Elindultam a szobámba, benyitottam az ajtón és már nem volt ott a répapárna. Újra sírás fogott el, de most azért, mert ezek után lehet, hogy Louis már nem fog bírni, Zayn már nem ad öltözködési tanácsokat, na meg persze Harry nem ölel magához.
- Akkor sem fogok bőgni! - gondoltam magamban.
Felkaptam a piszim, betakaróztam, majd hamarosan elaludtam...
NIALL SZEMSZÖGE
Tudtam, hogy Louis le fogja fújni a bulit a történtek után, így visszamentem a villába. Igazam volt, már csak a fiúkat, apát, anyát és persze pár összetört poharat találtam a házban.
- Sziasztok! - köszöntem, rosszalló pillantást vetve Harryre.
- Szia - rohantak oda - Becky hol van?
- Otthon.
- De ez az otthona - szólt Harry látszólag kijózanodva.
- Már nem. Azt mondta nincs ezentúl One Direction csak Louis, Zayn, Liam és Niall.
Kifejezetten a hugom barátjának arcát fürkésztem, hátha valami érzelem kiül rá. Látszott rajta, hogy megbánta amit tett, vagy inkább vele tettek. A többiek csak csendben álltak mellettünk. Mindenki érezte a kínos pillanatot, így megtörtem a csendet.
- De kötve hiszem, hogy ezt meg tudja tartani.
- Becky túl erős... Harry nem fogod könnyen visszaszerezni - közölte Zayn.
- Szeretem! Remélem tudja - mondta szomorúan a fiú.
- Eddig biztos volt benne...
- Figyeljetek srácok! Feküdjünk végre le mindannyian. Holnap meglátjuk mi lesz - szólt Louis, akinek egyértelműen elege volt már az egész napból.
Elköszöntünk, én pedig ismét a piros kocsiba ültem és Beckyhez furikáztam. A rövid út után beléptem az ajtón. Fáradtan rádobtam a kabátom a fogasra, amin kiköltözésünk óta csak egy- két dzseki volt. Éppen arra gondoltam, hogy bedobok valamit, amikor figyelmes lettem az égő villanyra a nappaliban. Mivel Beckyn kívűl más nem volt a házban, ezért odasétáltam, leültem mellé és csak hallgattam.
- Szia - szólalt meg.
- Hello.
- Felébredtem kb. 1 óra alvás után. Nem álmodtam valami fergetegeset.
Magamhoz öleltem. Biztos elege van belőle, hogy egyfolytában ölelgetem, de ebben a helyzetben nem tudtam mást csinálni. Amikor Jackkel szakított nem voltam itthon, mert éppen az iCarly forgatása miatt Amerikába mentünk.
- Tudod mit Niall?- kérdezte.
- Oké nézzünk meg egy filmet.
- Úristen. Mesteri vagy! - nevetett (először a mai este)
Választott egy vígjátékot, amíg én popcorn csináltam.
- Gyere már! Most indult el.
- Mindjárt ott vagyok - mondtam, miközben kiönöttem egy tálba a sok kukoricát.
Lehuppantam mellé a kanapéra és elkezdtük a filmet. Az unalmas részeknél benyögtem pár viccet. Örültem, hogy Becky végre nevet és nem Harryre gondol. Sajnos ez nem tartott sokáig, ugyanis hangos dörömbölést hallottunk az ajtó irányából.
- Ki ez az idióta? - pattant fel a hugom.
- Lenne sejtésem.
Odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam.
- Harry?
BECKY SZEMSZÖGE
- Micsoda? - ordítottam miközben a lépcső felé vettem az irányt.
Harry a bátyámat szinte fellökve utánamjött, majd mikor az első fokra léptem megragadta a kezem. Drámai volt a helyzet. Egy pillanatra olyan hamupipőkés érzésem volt, de amit velem tett a bulin az kizökentett az álomvilágból.
- Harry köztünk mindennek vége! Menj Nicolehoz, ha neked ő kell. Viszont engem hagyj békén.
- Értsd meg, hogy szeretlek.
- Nem úgy tűnt.
- Persze, mert az az idegbeteg lány rámugrott.
- Úgy állítod be, mintha neked nem lett volna ellenedre.
- Mondhatsz bármit, akkor is örökre szeretni foglak...
Nem válaszoltam, csak kirántottam a kezemet szorító fogásából és nyugodt léptekkel, vissza se nézve felmentem a szobámba. Összezavarodtam.
- Akkor sem fogadlak vissza! - gondoltam magamban határozottan.
Egy kis időt a gép előtt töltöttem, majd amikor már nem hallottam Harry és Niall ismerős hangját a konyhából lementem, hogy egyek valamit. A nagy tál pattogatott kukorica hatása már megszűnőben volt és nagyon éhes voltam. A nem rég elkezdett fogyókúra miatt salátára gondoltam, viszont a lépcsőn lefelé mégis a hamburger mellett döntöttem.
- Már úgysincs miért karcsúnak lennem - gondoltam.
A hűtőhz léptem és kivettem belőle az alapanyagokat. Már épp becsukni készültem amikor valaki így szólt :
Baby you light up my world like nobody else
The way that you flip your hair
Gets me overwhelmed.
Természetesen Harry már előttem állt és hódító mosolyát bevetve meg akart csókolni. Elhúztem a fejem és ezt válaszoltam :
Tell me I'm a screwed up mess
That I never listen, listen
Tell me you don't want me kiss
That you need your distance, distance
Tell me anything but don't you say he's want you're missing baby
If he's the reason that you're leaving me tonight
Spare me what you think and
Tell me a lie...
- Csak, hogy tudd soha sem hazudnék neked.
- Már megtetted.
- Mikor?
- Amikor azt mondtad, Nicole rádmászott.
- Istenem Becky! Te komolyan nem érted meg, hogy te vagy nekem a legfontosabb a világon? Nem mondtam még elégszer? Mindennél jobban szeretlek!!! Nicole egy ribanc, kit érdekel az a csaj? - üvöltött rám Harry.
- Képzeld el engem érdekel. Nem az zavar, hogy nem én kellek neked. Hanem Nicole.
- Komolyan mondom te nem vagy normális. Felfognád? - zakant meg a fiú.
- Jólvan, felfogtam. Te már megint milyen kedves voltál...
Harry arcán most először láttam könnycseppet.
- Bocsáss meg! - leült a székre.
Szipogást hallottam, látszólag el akarta folytani a sírást. Nem tudtam végignézni ezt. Őszintének tűnt. Először kételkedtem, de úgy döntöttem megbocsátok...UTOLJÁRA!!
Háta mögé léptem és átkaroltam. Fejemet az övére döntöttem. Erre ő megfordult, felkelt a székről, magához húzott és megcsókolt...
- Szia Becky - nevetett rám azzal az undorító mosolyával Nicole.
- Jajj Nicole, annyira örülök neked - mosolyogtam rá hányingerrel.
Előrelépett, vállunk ütközött. Visszanézett rám, majd egy puszit küldve Harry felé vette az irányt.
- Ne merészeld te...
Nem fejeztem be, mert az éppen akkor érkező Stella megnyugtató érintését éreztem magamon.
- Ugyan már, hagyd...kit érdekel ez a lotyó! - nevetett.
- Hát nagyon remélem, hogy Harryt nem...
- Biztos vagyok benne!
Én is a banda felé vettem az irányt. Nagy nehezen átfurakodtam magam a tömegen, majd leültem Harry és Niall közé, akik éppen autogrammot osztottak.
- Mi volt ez az előbb? - kérdezték kórusban.
- Egy spontán utálatkinyílvánítás - mosolyogtam.
- Ami ellene irányult? - bökött Niall fejével a sorban álló Nicole felé.
- Hát persze. Mivel egyetlen célja, hogy Harryt elvegye tőlem.
- Természetesen ez lehetetlen - nyomott az arcomra egy puszit a barátom.
- Ajánlom is! - kacsinottam rá.
Nem telt el sok idő és apa belépett a szobába. Látszólag valamit mondani akart, de ebben a ricsajban teljességel lehetetlennek bizonyult próbálkozása.
Ezt látván meglöktem a könyökömmel a mellettem éppen aláíró szőke fiút, aki ennek hatására egy nagy csíkot firkantott a neve mellé.
- Mivan már? - röhögött a nagy pacán.
- Azt hiszem apa mondani akar valamit. Talán tenned kéne az érdekében...
- Najó.
Niall felugrott az asztalra és egy nagyot dobbantott. Természetesen erre mindenki felfigyelt, még a konyhában éppen szendvicseket készítő anya is. Egy rosszalló pillantás sem zavarta meg bátyámat, elkezdte a figyelemfelkeltést.
- Na akkor emberek! Mostmár valószínűleg mindenki megkapta az autogrammot, ezért kérlek titeket,hogy figyeljetek az ott álló öreg úrra!
Leugrott az asztalról, majd apára tekintett. Tisztán látszott nem ért egyet az ,,öreg úr" kifejezéssel.
- Öhmm, köszönöm Niall. Akkor most ez a bácsi szépen elmondja a bevezető monológot - nevetett - Nagyon örülök, hogy eljöttetek...
- Én is! De még mennyire... - súgta fülembe Louis nevetve.
- ...Szeretném beindíteni ezt a bulit, szóval induljon végre a zene! Viszont azt tisztázzuk, hogy ez most civilek számára lett megrendezve. Tekintsetek úgy rá, mint egy rendes partyra. Tessék természetesen viselkedni - váltott komolyra.
Ahogy befejezte beszédét elindult a fülsüketítő zene. Harry váratlanul előugrott a hátam mögül, majd egy pörgetéssel jelezte, hogy most igenis táncolni fogok vele, akár tetszik, akár nem. Természetes belementem. (:))
Nagyon sok számot lejátszottak. Louis, Niall, Zayn és Liam is felkért, bár ahogy észrevettem Liam inkább Dorothy körül sürgött-forgott.
Éppen vége lett Florida Goodfeeling című számának, amikor elmentem egy üdítőért Harrynek és magamnak. Eldöntöttük, hogy inkább felmegyünk a szobájába. Igazából már elég sokat ittunk, viszont én még józannak gondoltam magamat.
Nagy nehezen átvergődtem a tömegen, kinyitottam a hűtőt majd kivettem 1 üveg, már rég bekevert vörösboroskólát. Már éppen visszafordulóban voltam, amikor Zayn lépett mögém. Közel hajolt, éreztem rajta az alkoholt. Kezét a hűtőre támasztotta.
- Szeretlek Becky! - mondta.
- Ugyan Zayn, csak jól berugtál! - fordítottam el a fejem.
Erőteljesen megragadta az arcom, majd a szájával felém közelített.
- Hagyd abba! Te is tudod valahol ott mélyen, hogy hibát követsz el! Most pedig szia!
Igyekeztem. Féltem, mert ebben az állapotban simán utánam jöhetett volna. Biztos voltam benne, hogy ez nem Zayn, hiszen ő természetesen soha nem csinálna ilyent.
Egyszer csak feleszméltem a gondolataimból. Megláttam valamit, ami miatt kavargott bennem a düh, a szomoróság, a csalódottság és a bizalmatlanság is. Előttem állt Nicole, aki éppen Harryt smárolta le. Nem voltam biztos abban, hogy a barátom ezt akarta, de ennek ellenére ledobtam a kezemben lévő italt és elkezdtem futni kifelé az ajtón. Elkezdett szakadni a könnyem, nem hittem a szememnek. Teljes sebességgel a kijárat felé rohantam, már a kilincsen volt a kezem, mikor Niall oldalról elkapott és szorosan magához vont. Átölelt és éreztem rajta, hogy tudja mi bánt.
- Nyugodj meg Becky! Harry nem akarta, hidd el!
- Nem hiszem el, miért velem történik ez? - szipogtam.
- Gyere menjünk ki! Muszáj ezt abbahagynod. Képtelen vagyok így látni téged.
- Ezen semmi nem segít, örökre széttörtem.
- Ne mondd ezt...Fiú vagyok, a fiúk nem sírnak!
- Ekkora hülyeséget sem hallottam...mindenki sír!
- Tudom, de próbálom terelni a témát, ne szomorkodj.
Leültünk a bejárat előtti lépcsőre. Niall vállára hajtottam a fejem és kitörtek belőlem a panaszkodó szavak.
- Miért pont Nicolellal? Ha Harrynek más lány kell, akkor menjen. De ne az ellenségemmel.
- Harrynek csak te kellesz. Tök részeg, ez mind akarata ellenére történt.
- De akkor is...
Egyre több és több könny lett. Lassan ott tartottam, hogy semmit nem láttam a vízeséstől.
- Hagyd már abba a sírást! Egyáltalán nem éri meg! Ne szomorkodj egy ilyen marha miatt. Beteg,ha arra az ocsmányságra lecserél.
- Kénytelen leszel elmenni a gyógyszertárba. Harry bele fog hallni ebbe a betegségbe.
- Ugyanmár! Várj egy percet!
A mellettem ülő felugrott. Berohant a házba, maga után becsapva az ajtót. Nem telt bele 1 perc mikor megjelent Louis autójának kocsikulcsával.
- Indulás. Louis odaadta a kocsiját. Ő is látta mi történt...
- Hova megyünk?
- Haza, itt nem maradhatsz!
Betessékelt a piros kocsiba, majd rátaposott a gázpedálra és hamarosan már a régi, otthonos, kis fehér házunk előtt találtam magunkat. Benyitott, felkapcsolta a villanyt, majd így szólt:
- Tűnés zuhanyozni és utána feküdj le! Holnap itt foglak várni és szépen elmegyünk valahova. Többet ki sem ejtheted a szádon a One Direction szót!
- Igenis főnök - válaszoltam neki elkeseredve, még mindig könnyes szemmel.
Felmentem a fürdőszobába, megnyitottam a zuhanyt. Ledobtam a nadrágom, majd a vízes felsőmet és a többi ruhadarabot, amit Zayn rámaggatott. Beléptem a meleg zuhany alá. Folyamatosan megjelentek a szemem előtt a buli képei. Nem bírtam tovább, kiléptem a kabinból, rohanni akartam, de véletlenül megcsúszott a lábam a kövön és elestem. Innentől kezdve csak sötétség volt előttem...
Sajnálom Zayn :(( Az 1DFamily mindig veled lesz! ♥♥ #staystrongZayn
- Húú Harry! - szólaltam meg miután elengedett.
Harry csak mosolygott. Látszólag élvezte, hogy elbűvölhetett.
- Bocsánat, ha gyors voltam - jelentette ki szemeit hol rám, hol pedig a padlóra szegezve.
- Azt hiszem ezek után meg tudok bocsátani - rákacsintottam és elnevettem magam.
- Reméltem is.
- Most viszont megyek és kipakolok. Majd találkozunk az apa által sikeresen megszervezett bulin - mosolyogtam, majd a szemöldökömet felhúzva megfordultam és kimentem az ajtón.
A szobámba érve már ott várt a nagy répapárna. Gyorsan leráztam a lábamról a csíkos converse dorkómat, az ágyra huppantam és visszagondoltam a csókra. Újra éreztem Harry ajkait és az örömet, hogy tényleg valóra vált az álmom.
- Hát te mit csinálsz? Belemerülsz a plafon szépségébe? Vagy talán az előbb csók miatt vagy ilyen?
Lépett be Niall a szobámba ezekkel a kérdésekkel. Fogalmam sem volt honnan tud mindent, így válasz előtt inkább erre kérdeztem rá.
- Honnan tudsz te a csókról?
- Most mondtad el - nevetett.
Megalázva éreztem magam.
- Akkor nem is tudtál róla?
- Nem hát. Csak tippeltem. Nem gondoltam, hogy tényleg.
Egy percig mérgesen néztem rá, majd a hasamra szorított nagy répával fejbevágtam.
- Hééjj! Ezt miért kaptam?
- Testvéri szeretet - majd mégegyszer megütöttem.
- Igen? Jól van akkor, gyere csak ide!!
Körülbelül 10 perc telt bele, amíg Niall végre leállt. Leültünk az ágyra és elkezdtünk nevetni.
- Na akkor mi is volt az a csók? - kérdezte végül.
- Fogalmam sincs.
- Ti akkor most jártok?
- Azt hiszem igen.
Rámosolyogtam Niallre és fürkésztem a tekintetét. Reméltem, hogy nem fogja zavarni ez az egész. Mindig is fontosnak tartottam a véleményét, most is késztetést éreztem megkérdezni.
- Mit gondolsz róla?
- Ha te boldog vagy Harry mellett akkor semmi bajom vele, de azért vigyázz!
- Igen boldog vagyok. De azért nem hinném,hogy okom lesz vigyázni.
- Ki tudja?! Viszont most megyek és segítek Louisnak megszervezni a bulit. Este találkozunk.
- Niall ugye ezt most nem mondod komolyan? Egy házban leszünk végig.
- Tudom, csak gondoltam egy drámai búcsút zaért beiktatok - nevetett.
Kiment a szobából.
*Este*
Miután majdnem minden cuccomat kipakoltam, és megittam a konyhában egy hideg kólát elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit vegyek fel. Általában nem tudtam eldönteni, ezért Dorothy segítségét kértem. Most viszont Zaynt találtam a közelben.
- Zayn!! - kiabáltam.
- Igen?
- Ráérsz körülbelül 10 percre?
- Neked bármikor - mosolyodott el.
- Légyszi segíts kiválasztani a ruhám.
- Szerintem oda egy egyszerű melegítő is elég lesz. Ez olyan rajongóbuli, vagy mi...
- Melegítő? - kérdeztem flegmán.
- Jólvan...segítek.
Odavezettem az ágyamhoz, ahol már 5 féle összeállítás feküdt. Rámutattam kettőre, ami nekem tetszett.
- Szerintem ez a legjobb.
- Nem túl egyszerű?
- Ugyanmár Becky, ne problémázz ezen. Ez a ruha tökéletes.
- Hát jó. Akkor ezt veszem fel. Köszi.
- Semmiség, de most megyek. Szia!
- Szia!
Felkaptam magamra a fekete gatyát és hozzá a laza, tépett, fehér felsőt. Még a fekete dorkóm és pár kiegészítő hiányzott, hogy kész legyek.
Rápillantottam az órára. Majdnem 8 óra volt. Gyorsan lefutottam, hogy még a ricsaj előtt nyugodtam felfrissítsem magam egy pohár vízzel. A konyhában ott találtam Lou-t, Liam-t, Zayn-t, Harry-t, Niall-t és Dorothy-t is. Úgy meredtek rám, mintha soha nem ismertek volna.
- Na látod, én megmondtam, hogy ez a ruha tökéletes - mondta Zayn.
- Gyönyörű vagy Becky! - szólalt meg Niall.
- Basszus! - kiáltott Harry is.
- Jajj, ez csak egy laza ruha. Nem is öltöztem ki, de azért köszönöm.
Megszólalt a csengő. A fiúk leültek a kanapéra, várták az aláírásra vágyókat.
- Remélem nem tart tovább egy óránál...
- Hidd el én is ezért imádkoztam - szólt apa.
- Kinyitom. Különben meg ne viselkedjetek így a rajongókkal, ha ők szeretnek titeket akkor ez az a dolog amivel ti is tehettek értük - mondtam szigarúan.
Odaléptem az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset és kinyílt az ajtó. Örjöngő tömegre számítottam, - ami persze meg is volt - de ez még annál is rosszabb volt...
- Gyerünk emberek, csomagokat a kocsiba. Lassan el kéne indulni! - szólt apa mindenkit figyelmeztetve.
- Dorothy hozd a bőröndödet, bedobom a csomagtartóba! - mondta Liam.
Ma jött el a nap, amikor beköltözünk 7-en a villába, amit Louis és Zayn építtetett. Az ő fejükből pattant ki ez az egész. Eleinte nem nagyon örültek a szüleink, de végülis belenyugadtak. Elvégre 5 felnőtt fiú melett csak nem esik bajunk.
Nemsokára minden cucc ment volt apa kocsiában. Beültünk Louis piros kocsijába és apáék után haladva elindultunk az új lakásba.
- Holnap bediktálom, hogy megváltozott a lakhelyem - közölte Dorothy hirtelen.
- Mindenképp, ez nagyon fontos dolog - nevettem.
- Nocsak, a mi számunkat játszák a rádióban - szólalt meg Lou.
- A házunk előtt pedig tömérdek rajongó áll - állapította meg Harry - Komolyan így akartok kipakolni?
- Nálatok ez megszokott, én viszont nem szeretnék hírnevet szerezni. Főleg nem azért, mert egy lakásba költözök az 1D-vel - szólaltam meg.
- Valóban nem lenne kellemes így kicsomagolni. Akkor várunk - mondta Liam.
Louis leparkolt a villához legközelebb eső sarkon és onnan figyeltünk.
- Kívülről jól néz ki - dicsérte Zayn a saját munkáját.
- És feltűnő! - szólt még hozzá Niall.
- Még a hülye is kitalálja, hogy a One Direction lakik itt.
- Szerintem a város másik oldaláról is látnánk, nem kell ilyen közel várakoznunk - nevetett Dorothy.
- Becky sétálunk egyet? - terelte el Harry a témát.
- És ha észrevesznek?
- Felhúzom a kapucnim.
- De csak ha ráfér a fejedre! Akkora a hajad, hogy nem tudod ráhúzni! - nevetett Lou.
- Megoldom.
Kiszálltunk a kocsiból. A szürke pulcsis Harryvel a házak között kanyarogva eljutottunk egy kisebb térre. Leültünk egy padra, majd a fiú belekezdett a mondandójába.
- Drága Rebeca Bertha Horan válaszolnál a születésnapodon feltett kérdésemre? - kérdezte.
Egy hét telt el, mióta megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője. Most pedig itt az alkalom...
- Igen.
- Ez melyik kérdésre vonatkozik?
- Háááát...mindkettőre - mosolyogtam.
- Akkor most a barátnőm vagy, és nem fogsz tudni lerázni - nevetett.
Láttam rajta, hogy örül, ezért én is boldog voltam. Régóta vártám már ezt a pillanatot, de soha nem gondoltam, hogy valaha Harry Edward Styles barátnője lehetek.
Megszólalt a telefonom.
- Niall hív.
- Akkor vedd fel - nevetett a semmin Hazza.
Megnyomtam a zöld gombot, majd a fülemhez emeltem a Nokia 5230-at.
- Szia.
- Szia Becky. Gyertek, apa elküldte az embereket egy esti buliért cserébe.
- Buli? Az összes rajongóval? Jó lesz.
- Tudom.
- 5 perc és ott vagyunk...szia.
- Szia.
Letettem és elmeséltem az újdonsült barátomnak a telefonbeszélgetést.
- Már alig várom - nevetett Harry a buli hallatán - Akkor menjünk!
Kézenfogva visszaséltáltunk a villához, ahol már minden bőröndünk az előtérben volt. Nagy nehezen bejutottunk, mire Lou szólt, hogy nézzem meg a szobám.
Miután mindent átvizsgáltam és tanulmányoztam a répapárnát végigfutottam a folyosón a lépcsőhöz. Első dolgom volt lecsúszni a kapaszkodón.
- Na milyen a párnád? - kérdezte nevetve Lou.
- Tökéletes - válaszoltam.
- BECKY!! - hallatszott Harry hangja az emeletről - GYERE!!
Louisra néztem ő pedig jelezte, hogy menjek. Felmentem a lépcsőn, végig a folyosón, majd jobbra és az első ajtón be. Amint beléptem Harry magáhot ölelt, száját az ajkaimra tapasztotta és megcsókolt.
Niallel hátranéztünk és megláttuk a közeledő Liamet. Felálltam és megpróbáltam elmenni, de a bátyám megragadta a karom és egy erőteljes rántással a padra ültetett.
- Áu! - mondtam mérgesen nézve rá.
- Itt maradsz!
- Nem vagyok kutya, szóval engedj el!
Először láttam Niall arcán azt a fura idegességet, amit velem szemben még sohasem mutatott. Megrémültem ennek láttán és inkáb szótfogadtam neki.
- Jó rendben - vágtam oda flegmán.
- Sziasztok, Becky beszélni szeretnék veled! - csendült fel Liam hangja.
- Bocs de én nem nagyon szeretnék. Fel sem tudom fogni, hogy miért tetted ezt velem.
- Sajnálom, esküszöm viccnek szántam, nem gondoltam, hogy téged ez majd ennyire rosszul érint. A többiek is eléggé kiakadtak, tényleg sajnálom.
- De...de...Liam nem is értem...
- Tudom, nem minenkinek jutnak ilyen elmebeteg dolgok az eszébe.
- Hát tény ami tény, ez elég durva vicc volt - szólt bele a beszélgetésbe végül Niall.
- Ugye megbocsátasz? - nézett rám Liam kerek szemekkel.
- Hát, csak Dorothy kedvéért - nevettem fel végre és elkezdtem futni a kórház ajtaja felé.
- Mi? Ezt most, hogy érted? - kérdezte értetlenül Liam.
Erre már nem kapott választ, hiszem akkor a lépcső teteje felé jártam már. Szerencsém volt, hogy atléta voltam, így gyorsan futottam a 60/80/100/300 métert is. Ennek most vettem először hasznát, mert Liam céltudatosan üldözött a Dorothy szobájába vezető folyosón.
- Na végre, hogy itt vagytok - ölelt magához Harry, ahogy beléptem az ajtón.
- Szent a béke? - kérdezte Dorothy - Amúgy Liam még veled lesz elszámolni valóm. Többé ne merj megijeszteni!
- Kibékültünk - vágtam rá gyorsan.
- Asszem én soha többé nem próbálok meg viccelni.
- Na látod Liam...ma egy mindenki számára hasznos dologra jöttél rá - kacagott Louis.
- Hahaha... - nézett a fiú gúnyosan a társaira, de végül ő is nevetésben tört ki.
Körülbelül 10 percbe telt mire Dorothyval összeszedtük a cuccokat, amiket még szanaszét hagytak a srácok a szobában. Addig az 1D tagok elmentek meginni egy kávét. Louis szerint a pakolás a lányok dolga, ezért ő előre tisztázta, hogy nem szeretni segíteni.
Már éppen mindent besűrítettünk a kis táskába, amikor Liam lépett be az ajtón. Egy észrevehetelen pilantással jelezte, menjek már ki a szobából. Először nem is esett le, mit szeretne, viszont amikor rájöttem felnevettem, majd távoztam.
*Folyosón*
- Te tudod miről van szó ott bent? - mutattam az ajtó felé.
- Hát lenne sejtésem - nevetett Harry.
- Jajj, most komolyan.
- Becky hidd el nyugodtan. Mindannyian tudjuk már, hogy Liam szereti Dorothy-t - nevetett a kávéautómatába pénzt dobáló Zayn.
- Nem mindannyian. Én erről sajnos nem értesültem - mosolyogtam.
- Kérlek ne mondd, hogy ebből az egészből semmit nem vettél észre - szólt rám Niall.
- Csak némi forróságot amikor a közelükben voltam.
- Akkor már meg tudom majd magyarázni apukádnak, hogy miért volták bikinifelsőben amikor bejött a szobába.
- Óóóó! - visszhanzott az egész folyosón.
- Nem is meséltétek még. Gratulálok Harry, vigyázz a hugomra. Ja és Becky tőlem nem tudsz megszabadulni.
- Félreértitek, nem járunk. Igaz Harry? - közben odaléptam a bátyámhoz és megöleltem.
- Nem vagytok együtt, de természetesen nem lenne a mi drága Hazzánk ellenére - szólalt fel Louis.
Mindenki egyet értett vele. Én csak mosolyogtam. Ekkor lépett ki Dorothy, majd jött utána Liam. Ő hozta a csomagokat.
- Kérlek Becky ne vedd le a fölsőd! - nevetett még mindig Louis.
- Ti meg miről beszéltek? - kérdezték értetlenül a most érkezők.
- Hoszzú - válaszoltam, majd elindultunk kifelé.
- Végre hazamehetek!
- Végre! - örültem én is.
Harryvel a tömeg mögött mentünk. Egyszer véletlen elkaptam a pillantását. Felmerült bennem : Vajon akkor Louis tényleg igazat mondott, Harrynek nem lenne ellenére, ha mi, szóval ha együtt lennénk.
Hamarosan megbizonyosodtam mindenről. A mellettem álló fiú kezét éreztem a kezemben.
- Liam azonnal mondd meg! - üvöltött rá Zayn.
Liam felemelte a fejét az ágyról, letörölte szemeiről a könnyeket. Akkor én már sokkot kaptam, nem is bírtam mozdulni. Harry vállára döltem és Liam-t bámultam.
Miután megszáradt az arca végre elkezdett beszélni.
- Szóval...
- Mondd már, nem akarok könyörögni! - sürgette Louis.
- Szóval nincs semmi baja - jelentette ki hidegen.
Ledöbbentem. Egyszerre keveredett bennem a düh és a szomorúság. Ideges voltam, de egyben nagyon bánatos is. Nem bírtam tovább, ráförmedtem Liamre.
- Hogy mondtad? Te...Neked teljesen elment az eszed? Ez most mire volt jó?
Fogtam magam és kirohantam a teremből. Végigfutottam a folyosón, még hallottam Niall és Harry kiáltását, de nem vártam meg őket. Nem tudtam pontosan, hogy hova megyek, de tudtam, hogy nyugodt helynek kell lennie.
Rövidesen megtaláltam a 3. emeleten egy női mosdót. Beléptem az ajtón, megcéloztam a legutolsó szabad WC-t. Lehajtott fedelére ráültem, majd előtörtek a szememből a könnyek. Elővettem a telefonom és sírás közben a képeket nézegettem rajta.
Hirtelen megrezdült a mobil a kezemben. Sms-t kaptam. Megnéztem, Niall és Harry is egyszerre írt. Mindkettőben ugyanaz állt : ,,Hol vagy?"; ,,Gyere vissza"...stb.
Nem kifejezettem foglalkoztam velük, ha annyira hiányzok majd megkeresnek. Tudtam, hogy ez egy hülye gondolat, de nem törődtam vele.
Újabb rezgésre lettem figyelmes. Ez az üzenet már felkeltette a figyelmem. Liam írt.
Becky bocsáss meg! Írtó hülye vicc volt. Nem tudtam, hogy ez ennyire rosszul fog érinteni. Kérlek gyere vissza!
Ezer bocs : Liam.
- Ez most komoly? Talán előtte kellett volna gondolkodnia... - gondoltam magamban szigarúan.
Körülbelül 10 percnyi sírás után úgy döntöttem, hogy lemegyek a kórház udvarára sétálni egyet. Útközben figyeltem, nehogy összefussak bármelyik bandataggal.
Leértem. Ott volt előttem a zöld fű, fák és padok. Leültem az egyikre. Háttal volt a bejáratnak. Elgondolkodtam, mit is kéne ezekután tennem. Biztos voltam benne, hogy Liamben töbebt nem bízhatok. Teljesen belemerültem az agyalásba. Csak akkor eszméltem fel, amikor egy kéz érintését éreztem a vállamon. Nem is kellett hátranéznem, az illető már ott ült mellettem a padon.
- Miért rohantál el? - kérdezte.
- Hol van Harry? - válaszoltam.
- Kösz. Akkor inkább elmegyek, ha a bátyád már nem is elég neked. Tudnod kell, hogy én mondtam neki, hogy most nem ő fog veled beszélni - már éppen felállt és elmenni készült.
- Várj Niall.
- Igen?
- Ülj vissza. Vártam már, hogy gyere.
- Miért rohantál ki?
- Nem volt egyértelmű? Liam olyannal viccel, ami engem rosszul érintett. Nekem csak Dorothy az egyetlen, ha véletlenül történik vele valami, akkor egyedül leszek.
- Én itt leszek neked.
- És amikor túrnéztok? Mit fogok addig csinálni?
- Nem tudom Becky, nem tudom, de...
Nem tudta befejezni, mert egy másik hang hallatszott a távolból. Mindketten hátranéztünk és láttuk a közeledő embert aki nem volt más, mint...
Álmomban egy folyó mellett sétáltam. Eddig soha nem volt házziállatom, de különösképpen most mindenhol kutya vett körül. Még alvás közben sem értettem ezt a különös képet, nem hogy azután miután felébredtem.
Egy kéz ébresztő simogatását éreztem a karomon. Még nem volt elég erőm, hogy kinyissam a szemem. Ekkor egy mély hang szólalt meg.
- Becky - suttogta halkan - kelj fel, 10 óra van.
Kinyitottam a szemem. Harry volt az ágyam mellett. Nem mertem belegondolni, hogy holnap ki fog mellettem állni. Tegnap Dorothy, ma Harry...
Hirtelen felpattantam.
- Hát persze!
- Mi ez a kapkodás? - kérdezte a mellettem guggoló srác.
- Induljunk a kórházba! Hozzuk végre haza! - ugrottam a fotelemhez és válogatni kezdtem a rádobott ruhák között.
- Korán van ahhoz még, majd délután. Az orvos is azt mondta, hogy 4 körül menjünk.
Úgy csináltam mintha meg sem hallottam volna, tovább keresgéltem.
- Becky gyere, ülj ide mellém légy szíves.
Felhagytam a kutatással, amúgy sem volt semmi értelme. Odaültem az ágyra Harry mellé. Vártam az újabb kérdezősködését, amihez most még nem volt kedvem. Még fel sem fogtam a tegnapi kérdését. Igaz, hogy már döntöttem, de ezt nem éreztem kellő időpontnak a válasz adáshoz.
- Szeretnék adni neked valamit.
Elővett egy dobozt, ami gondosan be volt csomagolva kék papírral.
- Tegnap akartam odaadni, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy vártuk - beszélt tovább.
Az ölembe tette ajándékát.
- Köszönöm.
Elkezdtem lefejteni róla a csomagolást. Mikor már minden darabja ott hevert mellettem, leemeltem a doboz tetejét.
- Úristen Harry!! - kiabáltam - El sem hiszem!
- Pedig muszáj lesz - kacsintott.
Ott volt előttem a nadrág, amit a plázában kinéztem magamnak.
- Honnan szerezted? - kérdeztem , miközben szorosan átöleltem.
- Mondjuk úgy, hogy vannak összeköttetéseim.
- Most komolyan...
- Elég, ha én tudom. Inkább menj és próbáld fel!
Nyomtam egy puszit az arcára, majd kimentem a fürdőbe, hogy felpróbáljam a gatyát.
- Tökéletes - állapította meg Harry miután visszamentem megmutatni neki.
- A piszim felsőjével még elegánsan is mutat.
Nevettünk.
- Harry, Becky! Gyertek le! - hallottuk meg anya szavait a földszintről.
Leértünk. Anya készített nekem valamilyen reggelit. Utána tévét néztünk.
*Délután*
- Na drágáim menjetek és hozzátok vissza nekem Dorothy-t! - tessékelt ki minket anya a házból.
- Okés, akkor majd jövünk - köszöntem el a fiúk nevében is anyától.
Végül én is beszálltam a kocsiba. Lou beindította a kocsit és elindultunk. Útközben a fiúk az összes számot elénekelték nekem, majd várták, hogy értékeljem.
30 percnyi utazás után már bent álltam Dorothy ágya mellett és megmutattam neki az új nadrágomat.
- Nagyon szép! Harrynek igazán jó ízlése van.
- Ugya te mondtad neki, hogy melyiket vegye?
- Nem...na jó, én hát - nevett.
- Tudtam - nevettem vele.
Újra belépett az orvos a leletekkel. Mindent leellenőrzött, majd kihívta Liam-ot a szobából.
- Mr. Payne, kérem jöjjön velem...
Harry itt már kissé nevetett. Amikor pedig kiléptek a szobából mindannyian elkezdtünk röhögni.
5 perc után a bandatag megint ott állt mellettünk, ám egyáltalán nem látszott semmi jókedv az arcán.
- Mondja meg kedves Mr. Payne mi a baja - szóltam hozzá viccesen, remélve, hogy ettől felvidul.
Liam arcán egy könnycseppet fedeztem fel.
- Mondd már! - ennek láttán leolvadt Louis arcáról a mosoly.
- Szóval...
Dorothy ágyára döntötte fejét, majd könnyekben tört ki.
- Na mi ez a nagy csönd? - kérdezte Harry.
- Csak elgondolkoztam.
- És mi a válaszod? - kíváncsiskodott.
- Hát...sz...
Már nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Niall rohant be a rétre a fák sűrűjéből.
- Becky, Harry! - kiáltott - gyertek gyorsan!
- Mi történt? - futottam oda a bátyámhoz.
- Dorothy...gyertek már. Majd közben elmondom.
Időközben már Harry is felpattant és futni kezdtünk. Éreztem, hogy tényleg komoly a dolog, mert Niall fejét vesztve rohant ki a parkból, egyenesen az autónk felé.
- Becky, te menj be a házba és pakold össze Dorothy ruháit, amikeket tegnap itt hagyott. Harryvel bemegyünk a kórházba.
- Kórházba? - álltam meg hirtelen, nem értettem semmit.
- Nincs időm elmondani. Csak tedd amit mondtam.
- Nem Niall. Addig nem mozdulok amég nem mondod el, hogy mi történt... - szólítottam meg mérgesen.
- Dorothy rosszul lett. Liam most vitte be a kórházba. Egyszer csak elájult. Most viszont futás.
Úgy éreztem, hogy évtizedek teltek el, amíg hazaértünk. Berohantam a házba. Felkaptam barátnőm bőröndjét és belepakoltam a cuccait. Nem törődtem igazán a hajtogatással, de beledobálni sem akartam azokat a szép ruhákat.
Miután a nagy táska tele volt és nagy nehezen becsuktam, leugrottam a sarki boldba, hogy megvegyen Dorothy kedvenc kajáját.
Éppen amikor hazaértem, akkor jött értem Niall, hogy bevigyen a kórházba.
- Hogy van? - faggattam útközben.
- Már rendben van. Liam bent maradt vele. Harry elugrott Zaynért és Louis-ért akik az 1Dvillát tervezték. Én pedig eljöttem érted.
Közel negyed óra múlva ott voltunk a szobában, ahol Dorothy feküdt. Ott találtam Liam-t is.
- Sziasztok! - köszöntem hangosan, némi mosolygással az arcomon.
Nem akartam, hogy barátnőm lássa rajtam az ijedséget.
- Szia. Akkor én most elmegyek, beszélgessetek csak nyugodtan - majd Liam kilépett a kórház folyosójára.
Ekkor Dorothy szólt hozzám:
- Gondolom nem ilyen születésnapot képzeltél magadnak - jelentette ki.
- Most csak az a lényeg, hogy kivihessünk innen. Ne velem foglalkozz! - mondtam pozitívan.
- Sajnálom kis hölgy, de most meg kell vizsgálnom a barátnőjét. Kérem fárodjon ki! - lépett be egy orvos a szobába.
Öreg volt. Haja őszes színű, de néhol még felfedeztem benne némi barna hajszálat. Kedvesen mosolygott rám, mintha mér ezer éve ismerne.
- Rendben doktor úr. Dorothy nemsokára jövök - rákacsintottam majd kimentem.
Az ajtó előtt ott várt már a 4 fiú. Louis megölelt majd faggatni kezdett :
- Na, hogy van a lányka? - nevetett.
- Nem láttam rajta, hogy rosszul érezné magát. Szerintem nem komoly - vágtam rá.
A fiúk felsóhajtottak. Látszólag megkönnyebbültek. Nem lett volna jó számukra, ha Dorothy éppen a villába való beköltözés előtt betegszik meg. Elvégre anyukája rájuk bízta.
Az ajtón éppen kilépő orvos tartott felénk. Biztosított minket arról, hogy az LB-m felépül és holnap jöhetünk érte.
- Sajnálom, de pihenésre van szüksége. Ma már senki nem mehet be hozzá.
- Elköszönhetünk? - kérdezte Liam.
- Természetesen. Viszont utána kérem ne zavarják.
Beléptünk a terembe és megmondtuk Dorothynak, hogy holnap visszajövük.
*10 perc múlva*
- Szálljatok be! - szólt Niall.
- Ácsi öcskös, én vezetek! - nevetett fel Louis.
Harryvel hátul ültünk. Már késő lehetett, alig lehetett látni valamit. A mellettem ülő fiú vállára hajtottam a fejem, majd elaludtam...